7.rész

Szép estét!
Nem sokat fűznék hozzá a mai részhez csak annyit hogy köszönjétek Boginak,mert ha nem szerette volna annyira hogy hozzam,akkor ma nem lett volna rész,mert más kellett volna csinálnom,de megesett a szívem és befejeztem.Remélem tetszeni fog és nem okozok csalódást.
Holnap hozok minden srác szemszögéből egy részt.Sőt Em és Hope szemszög is lesz a holnapi részben.
Nem tudom mikor jön új rész,de addig is kérlek titeket osszátok meg velem is hogy mit gondoltok a történetről,mert érdekelne hogy tetszik-e nektek.
Köszönöm az 1 pipát,a 3 feliratkozót és a közel 2000 oldalmegjelenítést.
Csodásak vagytok.
Jó olvasást!
Sziasztok
                                                     


7.rész 
Bennem pedig a levegő is megakadt.Ugye ez nem csak egy álom és nem csak egy átverés?Mert akkor még egy álmom valóra válik.Kevesebb mint 3 nap alatt.
Eddig sokáig semmi sem sikerült .Mindent amit elterveztem befuccsolt vagy nem is láttam értelmét hogy végig csináljam és feladtam.Nem voltam valami kitartó és mindig valamilyen akadályba ütköztem.Az ember azt gondolná-ha úgy vesszük úgy is gondolta mindenki rólam- hogy minden sikerül,mindent megkapok mert gazdagok a szüleim.Ezért tökéletes minden.De ez csak a felszínes dolgok.Mert lehet akármennyi pénzem ezt az érzést ami itt lakozik bennem most,azt senki nem vehetné el tőlem.Magam miatt kaptam meg ezt a munkát.Nem a szüleim,bármilyen befolyás vagy pénz miatt.Csakis az akaratom és végre egyszer a kitartásom miatt.
-A jövőhét elején már tudnék kezdeni,persze csak ha az önnek is megfelel.-feleltem sugárzó arccal.Ujjongtam és tudtam hogy ezt meg kell ünnepelni.A gondolataimban már alakultak is a tervek a ma estével kapcsolatban.
Dasie belevág a londoni éjszakába.Azt hiszem erre jobb ha London felkészül.Magamban felnevettem és csóváltam a fejem hogy hogy tudok ilyen szórakozott lenni néha.Mintha nem is én lennék.Megcsipkedtem magam hogy visszatérjek és megbeszéljük a fontosabb dolgokat a munkával kapcsolatban.
-Remek.Akkor hétfőn reggel 8-kor várjuk önt.A papírmunkát majd elég lesz akkor elintéznünk és a fizetését is megbeszéljük.Most pedig muszáj elbúcsúznom,mert kezdődik egy értekezlet,amit nem késhetek le.
-Még egyszer nagyon köszönöm és hálás vagyok önnek hogy ennyire bízik bennem.-hálálkodtam,talán túlságosan is,mert felhúzta az egyik szemöldökét,amit el nem tudom képzelni hogy csinált mert eddig csak pasiknál láttam és igaz hogy próbáltam én is tükör előtt,de valahogy nem akart összejönni és mindig vizet fröcsköltem az arcomba hogy milyen hülye vagyok.
-Magának köszönje.Ön érte el a tanulmányi átlagát és ön bontakoztatta ki magában a személyiségét.Én csak megláttam a jót és érte nyúltam még mielőtt valaki lecsapta volna a kezemből és egy másik újságnál alkalmazta volna,ami konkurenciát jelent a lapunkkal szemben.Reméljük egy kis löketet is jelent majd nekünk.És ha most nem haragszik tényleg sietek.-állt fel.Kinyújtotta a kezét,amit megragadtam és megráztam.
-Hétfőn 8-kor találkozunk.Elvárom hogy ne késsen.-mondta még mielőtt kinyitottam  volna az ajtót.
-Természetesen asszonyom.Viszontlátásra.-majd megragadtam a kilincset és kiléptem.Szétnéztem a folyosón hogy lát-e valaki,majd elkezdtem ugrálni,sikongatni és nevetni.
Mögöttem pedig kinyílt az ajtó és a leendő főnököm állt velem szemben.Ránéztem,majd leakartam sütni a szemem,de észrevettem hogy mosolyog.MOSOLYOG.Elnézést kértem a hangos kitörésem miatt és még egyszer elköszöntem.
Előhalásztam a telefonom a táskám mélyéből,ami nem volt egyszerű dolog és eszembe juttatta a törött képernyő hogy újat kéne vennem és tárcsáztam Em-et,aki az első csöngetésre fel is vette.
-Nem fogod elhinni mi történt ma velem.Először is sajnálom hogy eddig nem hívtalak.Másodszor el kell majd mesélnem hogy kivel futottam össze reggel,de ami a legfontosabb az hogy felvettek a Vogue-hoz dolgozni.Részleteket még nem tudok,de akkor is.-ujjongtam.Közben elindultam a lifthez és örültem hogy telefonálok és nem kell szembenéznem a félelmemmel,mert ez elvonta a figyelmem.
-OH...MY....GOD....!!OMG!-sikongatott.-Ahhoz a Vogue-hoz?-kérdezte.Én pedig nevetve válaszoltam egy igent.
-Ezt meg kell ünnepelnünk csajszi.Mégpedig ma este.Tudom hogy hétfő van,de ez London és nyár van.Biztos találunk valami jó helyet.
-Ez remek ötlet és is erre gondoltam, hogy ezt meg kell ünnepelnünk.El nem tudod képzelni mennyire boldog vagyok.Annyit álmodoztam róla és mo...-nem tudtam befejezni mert mikor kinyílt a lift ajtaja megláttam Harry-t ott várakozni.Ezt nem hiszem el hogy ma már másodjára kell vele összefutnom.
Mikor meglátott mosolyra húzta a száját,majd tátogott egy sziát és helyet cseréltünk.Én kiszálltam ő pedig beszállt,de még mielőtt becsukódott volna az ajtó a lábával megállította,kivette a kezemből a telefont,kinyomta és rám nézett.
-Mit keresel itt is?Követsz engem és megakarsz őrjíteni?-mondta talán túl közel is hozzám,mint ami megengedhető lenne.
A szívem felgyorsult és nem tudtam mit mondjak.Megint ez történt.Mint ott akkor az öltözőben.Csak néztünk egymás szemébe,ám az övében most tapintható volt az egészséges magabiztosság, a huncutság és a szenvedély.Nem tudtam levegőt venni,csak amikor elkezdett hátrálni.

-Túl sokat képzelsz magadról Styles,ne szállj el magadtól mert én kaptam meg most álmaim munkáját.-adtam tudtára is örömöm.-És amúgy én is kérdezhetnélek téged hogy mit keresel itt,mert mindig később bukkansz fel.-tettem keresztbe a kezem vele szembe.Próbáltam haragosan és kérdőn ránézni,ami nem nagyon ment.Mindkettőnkből kitört a nevetés és egymás karjaiba kapaszkodtunk meg hogy el ne essünk.

-Szóval mit keresel itt Harry?-kérdeztem már mosolyogva.

-A következő magazinban rólam fog megjelenni egy interjú.Azért jöttem hogy ezt most megcsinálják.-magyarázta.

-Értem.Ha most nem haragszol mennem kell mert éppen telefonáltam amikor megjelentél és nem tudtam leszervezni a ma estémet.-erre felkapta a fejét.Persze.A party állat,király.Kinek hogy tetszik.

-Estét?Ünnepelsz?Én is mehetek?És vihetem a srácokat?-hadarta.Nagyon aranyos volt,már-már könyörgő.Fogalmam sincs hogy tudott egyik pillanatról a másikra a perverz,sunyi énjéből így kivetkőzni és kérlelően,kiskutyaszemekkel rám nézni,hogy szánjam meg.

-De tudod mit?Ezt nem is neked kéne tartani és meghívni vendégeket.Igaz még alig ismerlek,de mi lenne ha mi megrendeznénk neked?A címet elküldöm,te pedig elküldöd hogy kiket szeretnél meghívni és elrendezem.Hidd el egy 1D buli sokkal jobb,mint bármelyik londoni bár ma éjszaka.Mit szólsz hozzá?-úgy nézett rám mintha ez teljesen nyilván való és egyértelmű lenne.Nem,nekem nem az volt.Soha,senki nem tett volna értem ilyet.Na jó talán Hope igen.Ó még őt is fel kéne hívnom.Magamban már számoltam az időzónát hogy Amerikában most hány óra lehet,aztán észbe kaptam és elkezdtem gondolkodni Harry ajánlatán,miközben ott állt előttem és irtó jól nézett ki.Most az egyszer mértem végig,mert mindig mikor találkoztunk megakadtam a szeménél és nem jutottam lentebb.

Barna cipőt viselt szürke nadrággal és egy kék pólót.Haja kuszán állt,de így volt jó.Rengeteg karkötő és egy óra tartotta fogva csuklóját.Ránézett az órájára és kitágult  pupillája.

-Nekem most rohannom kell,már most elkéstem.Add meg a számod és egy fél óra múlva felhívlak hogy megbeszéljük.-mivel nem szóltam semmit kivette a kezemből a telefonomat,végig nézett rajta,elmosolyodott és elkezdett pötyögni.Visszaadta,adott egy puszit az arcomra amibe belepirultam és  felrohant  a lépcsőn.Összeráncoltam a szemöldököm mert nem tudtam eldönteni hogy miért nem ment lifttel majd fogtam magam,kiléptem a friss levegőre és elkezdett pörögni az agyam.

Vajon miért futunk össze állandóan?Miért kell mindig egymásnak meglepetéseket okoznunk,amivel felforgatjuk a másik gondolatát és napját?Miért ilyen kedves,mégis csibészes velem?

Megint elkezdett összeszorulni a gyomrom amikor belegondoltam hogy milyen gyönyörű barátnője van,akivel csodálatosan összeillenek és kiegészítik egymást.Mégis akkor mi van kettőnk között és miért akar nekem,NEKEM akit alig három napja ismer bulit rendezni?Egy hosszú fájdalmas,mégis megkönnyítő sóhaj szakadt ki belőlem,ami megnyugtatott.Lenéztem a bal csuklómra és elmosolyodtam.Tudtam a választ.Vagyis nem tudtam,csak elgondolkodtam.Mert ez volt a mottóm:"Carpe Diem!"(Élj a mának!-szerk)

Dasie,szép,magabiztos lány vagy.Eljutottál Londonba,tök hülyét csináltál magadból első este,de utána megnézted a várost,megismerted Danielle-t,a One Direction-t és megkaptad álmaid munkáját.Ne foglalkozz a bonyolult dolgokkal csak élvezd ki amíg tart.Amíg fiatal vagy.Soha ne add fel az álmaidat.Harcolj érte!

Ezek a gondolatok jártak amikor eszembe jutottak nagymamám szavai,aki hasonlóan biztatott mindig hogy ne adjam fel.Egy könnycsepp szökött a szemembe,amit gyorsan le is töröltem mert tudtam hogy szép helyen van és most büszke rám.

Észre se vettem hogy már majdnem a kapunk előtt jártam,amikor Em visszahívott és elmagyaráztam neki hogy mi történt az előbb.Ő persze szerintem sokkot kapott,de utána nevetett és mondta hogy ki ne hagyjak egy ilyen ajánlatot,főleg ha én is élvezni akarom a ma estét.Mégpedig akartam és félóra múlva már boldogan ecseteltem Harrynek az elképzeléseimet és beszéltük meg a vendéglistát,de többről nem tudhattam.A lelkemre kötötte hogy ne kérdezősködjek,mert mindig bedől a dolgoknak és elmondja a végén,amit nem szeretne.Én csak nevettem és leraktam.Benyitottam a házba és elkezdtem azon gondolkodni hogy mit vegyek fel,milyen legyen a hajam és a sminkem.De jött a megmentőm és együtt kezdtünk el készülődni,közben pedig egymásnak meséltünk kimaradt részleteket a napunkból,amik először nem jutottak eszünkbe.

Mikor beálltam a tus alá,csak elmosolyogtam és a egész testemet átjárta egy érzés,amire nem számítottam.Elkezdtem sírni.És nem tudtam abbahagyni.....