15.rész

Emily szemszöge:

A zene lüktetett az ereimben.Már nem tudtam senkire és semmire sem odafigyelni,csak arra hogy hogy sodródom a tömeggel,vagy éppen kivel is táncolok.

Az utóbbi hetekben lételememmé vált hogy kitomboljam magamból a feszültséget és ne kelljen gondolnom a rosszra.

Sokszor már nem is kellett az,hogy éjszaka legyen.Ha kedvem támadt és úgy éreztem szétroppanok beültem egy kocsmába.

Hulla részegre ittam magam és hazacibáltam magammal egy srácot,hogy neki is megmutassam és kitomboljam rajta a bennem feszülő vágyat és erőt.

Valahogy senki nem ellenkezett.

De eldöntöttem hogy ma este nem leszek egy ribanc,csak jól akarom magam érezni.

Ez Dasie estéje és nem akarom elrontani.Már azzal sokat segít hogy itt van.

Anya már attól bepörög hogy gondoskodnia kell róla és rólam.És a minap láttam rajta egy halvány mosolyt,pedig csak 3 nap telt el Das megjelenése óta.

Büszke voltam rá,mert igyekezett és az hogy megkapta azt a munkát is az újságnál csak még jobban megmutatta azt hogy,akármennyi pénze és akármekkora támasza is lehet az embernek,az olyanok mind Dasie is nem szeretik kihasználni a másikat és el akarnak érni valamit az életben,bármilyen befolyásolás nélkül.

Gondolkodtam már én is sok mindenen.Járhatnék egyetemre mert nem vagyok hülye.Főiskolára is felvennének.

Csak egy a baj.

Kikéne találnom mi is akarok lenni.Ami a mai napig nem megy.Nem tudom mire várok,talán valami remény sugárra.Nem tudom.Majd egyszer úgy is rájövök.

Soha sem késő.

Vagyis,remélem hogy nem késő.

Ahogy az este haladt,mintha egyre többen lettek volna.

Jöttek a feladatok és soknál csak nevettem hogy milyen őrültekkel hozott össze a sors.Helyesbítek.Nem engem hanem Dasie-t.

A sztripízt kigúvatt szemekkel néztem végig és még én is bele pirultam és lesütöttem a szemem néha.

Annyira éreztem köztük a szikrát,a feszültséget.Szinte lángoltak egymás társaságában.

Biztos voltam benne hogy egyikük sem közömbös a másik iránt.

Dasinek ragyogtak a szemei akárhányszor ránézett vagy beszélt a sráchoz.Látszott hogy akármelyik pillanatban leteperné vagy hozzá érne és megszüntetné a köztük lévő távolságot.

Harryre pedig egyszerűen nincsenek szavak.Igazi pasi,szóval nem csodáltam hogy bejött neki Dasie.Ahogy végig nézett rajta és nyelt egy nagyot,vagy a szemei elködösültek mikor az arcához ért.Nem akartam perverz lenni és ránézni a gatyájára,hogy vajon dudorodik neki vagy sem.így inkább hagytam a francba és elvonultam egy szobába az emeleten,hogy kicsit kifújjam magam mielőtt hazamegyek.

Egy félórája ülhettem az ágy szélén és próbáltam a hányingert visszafordítani több kevesebb sikerrel amikor az ajtó előtt suttogásokat halottam.A cipőmet már rég levettem és most a szekrény  előtt hevert.

Odalopóztam lábujjhegyen az ajtóhoz és lassan résnyire nyitottam hogy ne vegyék észre.

Magamban imádkoztam hogy az ne nyikorogjon és hál' istennek észrevétlen tudtam maradni.

Az ezután lévő beszélgetés meghallva lefagytam és majdnem elestem a döbbenetemben.Az nem lehet hogy mind a ketten ezt csinálják a szeretteikkel.Könnycseppek gyűltek a szemeimbe és tudtam hogy ezt el kell mondanom Dasie-nek.Mihamarabb,de nem voltam benne biztos hogy mikor hagyja el a számat a teljes igazság.

Harry szemszöge:

Kezd megőrjíteni ez a csaj komolyan mondom.Már majdnem kihúzta belőlem a választ hogy igenis érzek iránta valamit.De az istenit! Nekem barátnőm van!Nem gondolhatok hosszú szőke hajára,kék ragyogó szemeire,telt ajkaira amire olyan szívesen leheltem volna akár egy rohadt csókot is,ami után biztos égett volna a szám és felkeltette volna bennem az állatot akárhányszor visszagondoltam a pillanatra.

De, tudtam magam tűrtőztetni és nem nyúltam sima,hibátlan bőréhez,amihez oly finoman tapadt a vörös ruhája tegnap és valahogy bele sem mertem gondolni hogy mi van alatta,mert akkor most nekihajtok egy fának és az se nekem,se az autómnak és a fának se tetszene.Na jó ez egy nagy baromság volt most tőled Styles.

Ez a csaj elveszi az eszed!Térj már észhez ember.

Az ilyesfajta gondolataimat imádom komolyan mondom.Horkantam fel a kormányt szorongatva,míg arra vártam hogy a lámpa zöldre váltson és minél hamarabb hazakeveredjek.

Az éjszaka járt az eszemben,mint előbb is és csodálkoztam magamon hogy nem fektettem le.Pedig biztos csodás lett volna hallani a nevemet a szájából vagy karmait a hátamon...

Harry Styles!Állítsd már le magad!Szerencsémre a telefonom megmentett.Közben a lámpa is váltott,így átváltottam a heatsetre.

Ránéztem a kijelzőre és Hope neve villogott türelmetlenül hogy vegyem már fel.Ajaj.Ezt hogy magyarázod ki drága barátom.

-Szia édesem!Hogy vagy?-szóltam bele nyájasan,mintha mi sem történt volna.

-MÉGIS HOL A FENÉBEN VAGY?-ordította.

-Öhhm..most tartok hazafelé,egy 5 perc és ott vagyok.-mormoltam teljesen nyugodtan.

-És mégis hol voltál egész éjszaka?Mert hogy velem nem az biztos.-vette nyugodtabbá a figurát,mégis halottam hogy ideges.

-Egész éjjel ott feküdtem melletted cica.Túl sokat ittál és nem emlékszel.-próbálkoztam.

-És akkor reggel hol voltál mikor felébredtem mi?És fel voltam öltözve,ami meglepő...-gondolkodott a telefonban,de közben várta a válaszom.

-Csak elugrottam a boltba kaját venni.Nem hinném hogy bármi is maradt,főleg ha Nial megtalálta a dugi kajánkat is.-nevettem és éreztem hogy ő is kezd engedni.

-Pfú..már azt hittem mással vagy és megcsalsz.-mondta ki megkönnyebülve.

Nem drágám,nem csallak meg mégis mással voltam.És már az csodás volt hogy átkarolhattam és együtt aludtunk.De ezt természetesen nem mondtam neki a telefonba.

-Dehogyis.Hogy gondolhatsz ilyet rólam.Sohasem csalnálak meg.-ez igaz.Nem kezdeményeznék és lépnék Dasie felé úgy hogy még együtt vagyok Hope-al.

-Akkor jó.Lassan dél van és én éhes vagyok.Nem megyünk el kajálni?Nincs kedvem semmit összeütni,amúgy sem tudok főzni és kedvem van valahová menni.-hajtotta a telefonba.-Meg szeretem ha együtt látnak minket.Olyan jól nézünk ki a címlapokon együtt nem?-kérdezte.

Megmondom őszintén nagyon nem figyeltem a hablatyolására.

-Hahó!Ott vagy?-szóligatott.

-Ja,persze.Hová menjünk?-ennyi megragadt,vagy már bennem van a rutin.

-A plázába.Ott olyan finom a csirkesaláta.És arra vagyok éhes.

-Jól van ott találkozunk.Egy 15 óra,mert már majdnem otthon voltam.És vissza kell hajtanom a belvárosba.-magyaráztam.

-Oksi.Szia szívem!Szeretlek.-mondta a telefonba és nekem nehezemre esett rá válaszolni.Nem tehettem róla és ezért utáltam magam.

-Én is szeretlek.-mormoltam,bár már nem voltam benne teljesen biztos.Semmiben sem voltam már biztos.

Főleg bennünk nem.

-Szia Lou!Mondjad?-csörgött rám az öltöztetőnk.

-Harry segítened kell.El kell rohannom itthonról,de nem hagyhatom magára Lux-ot és nincs aki vigyázzon rá.Tudom hogy annyira szereted és ő is oda van érted.Megtennéd hogy vigyázol rá délután?-könyörgött.Én pedig felnevettem.

Úgy sem volt mára programom és ez megmentett valamennyire Hope-tól is.

Imádtam Lux-ot.Nála édesebb totyogóst nem hordott a hátán a föld.És amióta megszólalt és gyűjti a szavait és nevet,ő lett a szívszerelmem.

-Hát persze!Bármikor.Elmenjek érte?Úgy is kocsiban ülök.-ajánlottam fel.

-Leköteleznél.Már így is késésében vagyok.És köszönöm Harry!-és le is rakta.Ő már csak ilyen.

Visszacsörögtem Hope-ra hogy lesz velünk egy baba is.Hallhatóan nem volt oda érte,de nem volt választása szóval ez velem járt.

Magamhoz vettem Lux-ot és negyed órás késéssel ott voltunk a plázánál.

Megláttam Hope-ot és nem éreztem semmit.Hogy hiányzott volna vagy valami.Semmit nem mozgatott meg bennem.De most nem foglalkoztam ezzel,mert a karjaimban lévő csöppség jobban lefoglalt.

Nem igazán jöttek ki egymással és a barátnőm szinte undorodott tőle.Ez kicsit fájt,mert valamikor én is szeretnék majd gyerekeket és taszít ha valaki így bánik velük.

A gondolataim ezen jártak miközben a mosdóból tértem vissza és próbáltam megkeresni őket.

Nem igazán figyeltem amikor valaki belém rohant és mindketten elterültünk a földön.Az illatából és bőre puhaságából tudtam hogy ő az.És ez rögtön jobb kedvre derített.

Nem akartam elhinni,mégis megtörtént és küldtem a mindenható felé egy köszönöm-öt hogy belém szalasztotta.

Mert igaz hogy egy 2-3 órája váltunk el,de már hiányzott.

Talán túlságosan is mint ahogy szabadott volna.

De most itt volt megint.

A karjaimban.

Dasie szemszöge:

Egész este azon járt az eszem amit Em mondott.Hogy képes az a csaj megcsalni Harryt?Ezen nem tudtam magam túl tenni.Az övé volt testestől lelkestől az a pasi aki milliók álma,köztük az enyém is és csak így eldobja magától.

Vagyis még azt sem teszi,mert olyan gerinctelen hogy a háta mögött gyűri a lepedőt mással.

Ettől sajgott a szívem és lelkem.

Én soha nem tudnám senkivel sem ezt megtenni,főleg nem vele.

Egy melegítőnadrágban ültem az ágyamon a párnákon,laptoppal az ölemben és próbáltam elterelni a gondolataimat.

Megnéztem egy filmet,olvasgattam és beszélgettem pár emberrel,akik hiányoltak hogy több napja nem halottak felőlem.

Beszéltem Lizzie-vel aki nagyon hiányzott.Talán a közeljövőben eltud majd jönni,vagy majd én látogatom meg a messzi-messzi távolban.Ezen elnevettük magunkat,hisz nem szoktam ilyen költői kifejezéseket használni.

Elmeséltem neki Harry-t és mindent ami eddig történt,azt is hogy Hope megcsalja.

Ő pedig jó barátnőhöz méltóan tartotta bennem a lelket és kitalált egy tervet.

Én vonakodtam tőle,hisz egy embert követni elég unalmas és van veszélye a dolognak ha lebukunk.

De ki akartam deríteni hogy ki az aki jobb Hazzá-nál és Hope-nak jobban kell.Furdalt a kíváncsiság,de féltem is,hisz Em azért nem mondta el,mert állítólag felzaklatna a dolog.

Itt elnevettem magam.

Nah persze.Majd egy ilyen kis fruska miatt érzem majd szarul magam.

Mégis nyomasztott.

És eldöntöttem,mielőtt mély álomra hajtottam volna a fejem,hogy követni fogom.És ráveszem Em-et is.

A héten még úgy sem dolgozok.Utána nem lesz esélyem rá.

De az biztos.Ha megtudom ki az.Kő kövön nem marad szárazon.Vagy szem ami,azt illeti.

Sziasztok!

Először is bocsánatot szeretnék kérni hogy ilyen későn lett rész.

Köszönöm a kitartásotokat és nagyon remélem hogy tetszett.

A következő péntek este lesz és abban szintén több szemszög lesz.De! bővül.

A srácok közül szeretném hogyha választanátok kinek a nézőpontjában olvasnátok még és úgy alakítom majd!Ezt előre is köszönöm

Kaptam még egy díjat,amit még ma kirakok.Nagyon köszönöm Lolly-nak! 

Köszönöm hogy olvassátok a blogot!

Nem tudom hogyan hálálhatnám meg a 12!feliratkozót,a tetszikeket! és a kommenteket!

Köszönöm!

Addig is pihenjetek és kitartást ehhez a pár naphoz még a suliból:)

Jók legyetek!

Jóéjt!