14.rész

Song:I Love It

Erre én is elmosolyodtam.

Nem tudtam elhinni hogy már megint egymásba futottunk.Jó mondjuk eddig egyikünk sem esett hanyatt vagy terült el a földön a másikkal karöltve,de kezdett kicsit félelmetessé válni hogy akárhova mentem ebben a pár napban  mindig összefutottam vele.

Más csak álmodni remél hogy egyszer találkozik vele az életben,vagy csak megpillantja vagy esteleg beszélgethet vele is egy kicsit.

Nekem úgy látszik több jutott.Több nap.Több pillanat.Mintha nem csak mi akartuk volna látni a másikat,attól fogva hogy elváltunk,hanem más is.Alig ismertük egymást,mégis mintha a sorsunk megpecsételődött volna ott,akkor az öltözőben.Elkezdődött valami.Valami aminek nem akartam a végét.

Soha.

-Már megint Te?-kérdeztem én is,de nem mozdultam el róla.Olyan nyugtató volt a karjai közt lenni.Az éjszaka jutott eszembe,hogy milyen békésen aludtunk együtt.

Kart karba öltve fonódtunk össze az ágyon is tudatlanul mégis összhangban.

Hirtelen feleszméltem hogy most nem az ágyban vagyunk nálunk,hanem egy pláza kellős közepén,ahol emberek vesznek minket körül,mi pedig csak bámulunk egymás szemébe.

Sőt,a rajongói is ott voltak,hogy képeket kérjenek tőle és aláírást.

Feltápászkodtunk és leporoltuk magunkat.Mindkettőnk arcán levakarhatatlan mosoly ült.Közelebb jött hozzám és megigazította az egyik kósza tincsemet.

Az arcunk már-már összesimult,amikor meghallottunk egy éles hangot:

-Harry?Már vagy félórája keresünk.Hol voltál?-jött közelebb Hope.-Áh szia Dasie!Örülök hogy látlak.-puszilt meg két oldalról.

Lenéztem az oldalára és egy kislány fogta a kezét.

Olyan gyönyörű volt.Szőke haja keretezte szív alakú arcát,melyen levakarhatatlan angyal mosoly ült.

Kék szemei tágra nyílva figyeltek engem,ahogy lehajoltam hozzá.

-Szia.Én Dasie vagyok.Hát te?-egy percig megfordult a fejembe hogy Harry babája,de mivel ismerem a One Direction-t egy ideje és valamennyire követtem is őket,tudtam hogy ő nem lehet más mint a kicsi Lux.Lou,a stylest-juk kislánya.Kinyújtottam a kezemet,ezzel nyitva felé és megmutatva hogy nem kell félnie nem harapok.Sőt.Imádnivalóan festett.

Elengedte Hope kezét és ahelyett hogy megfogta volna az enyémet,a karjaimba ugrott.

Hangosan nevettem és próbáltam megtartani az egyensúlyom hogy ne essek el és őt se ejtsem el.

-Cia-motyogta a fülembe.Ha lehet még jobban elmosolyodtam és magamhoz szorítottam.Olyan jó babaillata volt még mindig.Aranyos volt és már most szerettem,pedig sok közöm nem volt hozzá.

Harry próbálta kivenni a karjaim közül,de ő makacsul kapaszkodott a nyakamba.Sehogy sem akart elengedni.

Hitetlenkedve megcsóválta a fejét és tehetetlenül visszaejtette a kezét az oldalához.

-Pedig rám mindig hallgat.És szeret engem.-gügyögte Luxnak,mintha megbántotta volna.-Nah ide jössz?-guggolt le és tárta ki a kezeit.

A kicsi csak megcsóválta a fejét és erősen kapaszkodott a nyakamba és beleszagolt a hajamba.

-Áruló.-sértődött meg Hazza,úgymond az érettebb és kicsit nagyobb gyerkőc,majd keresztbe font kézzel felállt.

Lux ránézett,kibontakozott a karjaimból és megkért hogy tegyem le.

Odatotyogott és elkezdte Harry nadrágját húzogatni.Én csak nevetve figyeltem őket.Olyan aranyosak voltak.

-Mit szeretnél szívem?-adta be a derekát Harry.A szőke göndörség felemelte a kezeit,ezzel jelezve neki hogy vegye fel.

Hazza boldogan hajolt le és kapta karjaiba.

-Szeretem Dasie-t!-mondta a fiú arcába.Aki láthatólag megdöbbent,de próbálta leplezni.-És nagyon finom illata van a hajának.-folytatta a kicsi.

Én kezdtem egyre jobban zavarba lenni.El is pirultam,bár csak egy 2 éves dicsért meg,én akkor is kényelmetlenül fészkelődtem,hisz annak a karjaiban volt,akiében én is akartam lenni.

-Tényleg?-nézett rá mosolyogva a göndör.

-Igen,talán jobb is mint a tiéd.-kacérkodott.

-Igen,kisasszony?Ki is szeretne pónit kapni?-húzogatta a szemöldökét,amin nekem nevetnem kellett,annyira édes volt.

Hope csak állt mellettük unott képpel,mint aki csak azt várta volna, hogy hagyják már abba és valaki vigye el  innen azt a gyereket.

-Dasie mennünk kéne.-szólalt meg mellettem Anne.Te jó ég!El is felejtettem hogy miért is jöttünk.

Ahjj,ez a gyerek minden gondolatomat kitörli és magára vonzza.

-Persze.Menjünk.-vettem fel az elejtett szatyromat és a többit Anne-től.

-Nekünk mennünk kell,de szép délutánt nektek.-intettem nekik,ám ez a kis csajnak nem volt elég.Kiugrott Hazza karjaiból és felém viharzott.

Karjaimba kaptam és nyomtam egy puszit az arcára.

-Aztán jó légy te kis hercegkisasszony.-engedtem útjára.

-Jó leszek.Ha megkapom a póniiiiiittttt.-visított fel és szaladt a játék bolt felé.Hope és Harry utána mentek miután intettem nekik.

A rajongók az egészet végig kísérték és előre tudtam hogy spekuláltak hogy mi van közöttünk.

Páran odajöttek hogy kérjenek egy képet vagy írjam alá nekik a telefontokukat,vagy egy papírt.

Csodálkozva figyeltem,de megvontam a vállam és boldogan teljesítettem a kérésüket.

-Hogy ti mindig találkoztok.-csóválta meg a fejét Anne,amikor már a kocsiban ültünk.A csomagtartó televolt pakolva,éppen egy szupermarket felé tartottunk hogy bevásároljunk.

-Igen.És ez olyan furcsa.De biztos csak véletlen.-motyogtam,miközben az utat figyeltem.ugyanis Anne megengedte hogy én vezessek.Kicsit ugyan még szokatlan volt,de kezdtem belejönni.És ez csak javulni fog idővel.

-Persze,csak véletlen.-hagyta rám és ezután csendben maradtunk.

Ő az ő gondolataival én pedig az enyémmel.

Kipakoltunk a kocsiból és beléptünk a telepakolt csomagokkal a házba.

Em már otthon volt és kezdtem hiányolni hogy ma még nem is láttam,pedig annyi mindent meg kell beszélnünk.

-Sziasztok!-ugrott fel a kanapéról és segített cipekedni.-Mi újság?-kérdezte.

-Hát Dasinek biztos van mit mesélni.Menjetek lányok ezt majd én elintézem.Das mutasd meg a ruhákat amiket vettünk.-mutatott a szatyrokra és az emelet felé.

-Na gyere.-ragadta meg a kezem unokatesóm,és felvonszolt az emeletre.

-Hová tűntél este?-támadt nekem a szobámban,mikor leültünk az ágyra és elkezdett faggatni.

-Mire emlékszel a tegnap éjszakából?-kérdeztem hogy tudjam honnan is kezdjem.

-Hát csak annyira hogy te énekeltél egy mikrofonba,utána meg azt hiszem a fiúk is.De ez az utolsó emlék képem.-sütötte le bűnbánóan a szemét.

-Jó.Akkor elmesélem  mi volt utána.-ő csak bőszen bólogatott,majd belekezdtem.-A fiúk ugye kitalálták hogy ünneplésképpen teljesítenem kéne néhány feladatot.Én ebben benne is voltam és meg is csináltam 3-at.Magamra tetováltattam egy csillagot,répát pucoltam éjnek évadján és tejszínhabot nyaltam le Zayn hasáról.-itt kidüllettek a szemei és majdnem elnevette magát.De csak majdnem.Folytattam.-És ezután jött a fekete leves.Liam arra akart rávenni hogy nyaljam ki a vécét,ami nekem kicsit sok volt így sztriptízelnem kellett Harrynek.-pirultam el és próbáltam a tekintetem másra terelni.De ő persze hogy nem hagyta.

-És te beállaltad?Te jó isten.Hát persze hogy bevállaltad.Teljesen oda vagytok a másikért.-jelentette ki.

Én inkább nem mondtam semmit erre,csak folytattam.

-Még nem végeztem.Ezután hazajöttem,mert nem akartam semmi olyat tenni bárkivel is akivel megbánnám és amúgy is fáradt voltam.Itthon lefeküdtem,de csengetésre ébredtem fel.Az ajtóban Harry állt és kérte hogy engedjem be.Ott állt az ajtóban egy szál pólóban és alsógatyában.Behívtam,de szegény nem igazán volt magánál.Majd együtt aludtunk az ágyamban összebújva.Mikor felkeltem még aludt,majd a zuhanyzásból jöttem ki,már lent ült az asztalnál Anne-el.Feljöttünk,de olyan fura volt.És utána elviharzott.De viszont ma megint összefutottunk a plázában.-hadartam el és nevettem fel kínosan a végén.

-Azta.Nem vagy semmi.És ezek után még itt vagy és nem vele?-hajolt bele az arcomba,mint akit magához akar téríteni.

-Hahó Em!Barátnője van.-bújtam a párnák közé.

-És?-állt elém csípőre tett kézzel.

-Mi és?Jaj,én nem akarok az lenni,aki szétszakít egy szerelmes párt csak azért hogy neki jobb legyen.Te is tudod hogy nem vagyok olyan és nem tudnám megtenni se Harry-vel se Em-el.-hadakoztam.

-Figyi Das!Nem akarlak megbántani,de már megtetted.-mosolygott rám büszkén.

-Hogy mi?-ültem fel hirtelen,amitől megszédültem.

-Akár hiszed,akár nem.Te már nagyon is benne vagy az ők kapcsolatában.Meg amúgy is nem tartani valami soká.Mert Hope megcs..-itt a szája elé tette a kezét és nagyra nyíltak a szemei.-vagyis..hogy..-próbálta kimagyarázni magát,de nagyon nem ment.

Én pedig lemerevedve néztem magam elé.

Mi?

Hogy Hope megcsalná Harry-t?

Pont őt?

Ezt nem tudom elhinni.

Beszélnem kell vele.

Megkerestem a telefonomat,bepötyögtem a nevét a keresőbe és már hívtam is.

Csakhogy nem ő vette fel a telefont.

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt és nagyon remélem hogy tetszeni fog.
Nagyon szeretném megköszönni a 11!feliratkozót,a kommenteket amivel lelkesítetek és a tetszikeket is.
Valamint a több mint 5000 oldalmegjelenítést.*.*
Csodásak vagytok!
A következő részről csak annyit szeretnék mondani,hogy várnotok kell rá egy hetet,mivel holnap elutazom és csak vasárnap este fogok hazaérkezni.
Hétfőn viszont korházba megyek,így nem tudom akkor sem felrakni.
Tehát egy hét múlva kaptok következő részt.
Hozok képeket ha szeretnétek látni hol voltam .Csak írjátok meg és kirakok majd párat.
Már nagyon várom.
Nem is használom tovább az időtöket.
Szép estét és szép hetet nektek!