13.rész

Song:Little Things

Dasie szemszöge:

Megdermedtem és akkor olyat formáltak meg tökéletes ajkai,amit életemben nem hittem hogy fogok hallani tőle.

-Tudod,nem hittem hogy ezt valaha is..vagyis..ilyet fogok valakinek mondani bármikor...de...-itt hirtelen elhalt a hangja és nem fojtatta.

Megfogtam kétoldalt az arcát és elkezdtem cirógatni a két hüvelykujjammal.

Kezdett ellazulni a kezeim alatt,mert beledőlt a tenyerembe és lehunyta a szemét.

Vonásai kisimultak és kezdett megnyugodni.

-Mit csinálsz velem te lány?-kérdezte hitetlenkedve,de enyhe csodálattal a hangjában.

Fordított a helyzetünkön és én kerültem felülre.

-Jobban szeretem ha a csaj van felül.-morogta elsötétült szemmel.

-Miért?-kérdeztem ártatlanul.

-Mert látom hogy mennyire élveznek engem.És az az élvezet miattam van.Értem van.-suttogta.A szemem kitágult és valahogy elfelejtettem levegőt venni.Csak bámultam rá.

Nem akarta egyikünk se megtörni  a fullasztó perceket.Csak néztük egymást,mint mindig.Elmerültünk.

Nem tudtam mit érzek.

Még biztos hogy nem szeretem,mert ahhoz idő kell.

De mintha el kezdtem volna hozzá kötődni.Megbíztam benne.Jobban mint bárkiben.És ez megrémisztett.

Alig ismerem és úgy viselkedünk teljesen magunktól,mintha ezer éve együtt lennénk és tiszta szívből odaadóan szeretnénk a másikat.Mint aki uralni akarja a szívemet és lelkemet.De csak egy darabját,hogy a másikkal én tudjam az övét.

Úgy,ahogy ő az enyémet.

Teljesen,de mégis csak töredékében.

-Mennem kell.-fogta meg a derekam és próbált magáról leemelni,úgy hogy nekem ne fájjon.De nem volt erőm megmozdulni.

A derekamat fogta és most nem volt bennem pia,hogy egyszerűen elbírjam tűrni.

Enyhe borzongás futott végig a testemen és hangosan sóhajtottam.

Ő pedig felvont szemöldökkel újra végig simított rajtam.A fejem hátra hanyatlott és felnyögtem.

Beleharaptam a számba és birtoklóan kaptam ajkai után,de ő nevetve elhajolt és leemelt az ágyra.

Fogta magát és kisétált az ajtón.

Még visszanézett és intett egyet a fejével azzal a csodás mosolyával ajándékozva meg,amit mindig is néztem a posztereken.

-Várj még nem..-kiabáltam volna neki,de becsapta maga mögött az ajtót.

Kitágult szemekkel,felizgatva hagyott ott egy szó nélkül a szobában.Kifulladva és szétterülve feküdtem az ágyamon.A pólóm fel volt csúszva a melltartómig.

Próbáltam egyenletesen lélegezni és felkelni.

Ma telefont akartam venni,mert szegény tényleg az utolsókat húzta.

Odatámolyogtam még mindig elvarázsoltan a szekrényemhez és magamra vettem egy farmert,rózsaszín pólóval.Belebújtam egy kényelmes cipőbe és megfésültem a hajam.

Bementem a fürdőbe és feltettem egy kis szempillaspirált és tust.

Belemosolyogtam a tükörbe.

Régen nem láttam magamat ilyennek.

Fusztráltnak,de mégis ragyogott a szemem.

Komolyan,ha még egyszer a kezeim közé kerül akkor majd megtudja milyen valakit így itt hagyni.

Csak az a baj hogy én is kibaszottul kívánom őt,nem tudom hogyan tudnék még játszani is vele.

Befújtam magam parfümmel és eszembe jutott hogy mit is tettünk majdnem.

Szegény Hope.Nem ezt érdemli.

Kezdtünk barátnők lenni tegnap és én ezt nem akarom elrontani bármit is érzek Hazza iránt.

Miért?Mit érzek iránta,a testi vonzalomon kívül?

Igen,az kétségtelen hogy megvan köztünk az a híres  szikra és te jó isten de vágyom a csókjára.De..de.. van egy akadály.

És ezt nem igazán akarom lerombolni.

Boldogok együtt.Szeretik a másikat.Fontosak egymásnak.

De akkor Harry miért jött este hozzám és nem hozzá?

Megint ez a kérdés,komolyan kezd egyre jobban idegesíteni..

Mindegy.Egyenlőre ezt félre teszem és folytatom a sztármentes életemet.Az valahogy nyugodtabb.

Lelépkedtem a lépcsőn és odamentem Anne nénihez aki nem dolgozott ma.A kanapén ült és egy kéziratot olvasott.

Megszállottja volt az ilyeneknek mihamarabb, akár az írótól megszerezni.Mindig csodáltam a kitartásáért,amit folytatott egy-egy levelezés közben.ahogy próbálta meggyőzni az illetőt hogy küldje el neki.

Valahogy mindig sikerült és ez olyan tiszteletet ébresztett bennem felé.

-Szia Anne néni!-huppantam le mellé.

-Kincsem!-nézett fel a papírhalmok közül.

-Eljössz velem telefont venni?Sajnos eltörtem az enyémet-húztam el a számat.

-Jajj Dasikém,pedig most vetted.-rázta haragosan a fejét,de ajkán apró mosoly jelent meg.

Már mióta itt voltam haladtunk az ügyön hogy egyre jobb kedve volt.És csak remélni tudtam hogy ez így marad mindig és ível felfelé a javulása pozitívan.-De persze elkísérlek.Csak felszaladok átöltözni és beugrunk neked pár ruhát is venni.Úgy tűnik nem vagy tisztában az alakoddal és elrejted ilyen egyszerű ruhák mögé a bájaidat-kacsintott huncutul.Igen ilyen volt az az Anne akit én ismertem.

Nagyon nem értettem a ruházkodást,hisz mindig volt anyagi támogatásom rá,csak úgy voltam vele,hogy ami tetszik megveszem és ami kényelmes felveszem.És nem mondhatja,szombaton is vettünk nekem csinos ruhákat,de inkább ráhagytam.Ha ezzel boldoggá tehetem hogy kiélheti rajtam a divat mániáját,állok elébe.Csak hasznomra válik,még Styles megőrjítésében is.Persze csak akkor ha még találkozunk még az életben.Most fogalmam sincs mi van,hisz csak úgy elment.És itt megint eszembe jutott kócos haja,ragyogó szeme,hívogató ajkai,a rajta feszülő pólója.....

-Dasie itt vagy?-integetett az arcom előtt nénikém.

-Igen ..csak csak elbambultam.-ő közben át is öltözött és kész volt az indulásra.Kicsit elgondolkodhattam.

-Rajta járt az eszed igaz?Aki reggel itt volt?-mosolyodott el-Áh ne is tagadd.Ragyog az arcod és totálisan ki vagy pirulva.-kacagott??.És én is kacagtam vele pironkodásomon.

-Inkább menjünk.-ragadtam meg a kezét és az ajtó felé kezdtem húzni.

Bezárta a kaput és beültünk az autóba.Gyújtást adott és elindultunk egy közeli pláza felé.

Besoroltunk a forgalomba és közben rengeteget nevettünk.A térdem felhúztam az ülésre és fejemet hátravetettem annyira nevettem.Még a könnyem is kicsordult.

Behajtottunk a mélygarázsba és bezártuk az ajtókat.

Elindultunk a lift felé,fel az emeletekre.

Kiszállva megközelítettünk egy szolgáltató boltot és bementünk.

Elmondtam hogy mire szeretném használni a telefonomat és hogy strapabíróbb legyen mint az Iphone.

Az eladó erre elmosolyodott és mondta hogy várjak egy percet azt hiszi tudja mi kell nekem.

Én csak nevetve megráztam a fejem,amikor lassan visszatért.

Letett elém egy rózsaszín Blackberry telefont.Imádtam.

Megkérdeztem az árát és megvettem.Anne nénikémtől kaptam hozzá egy csodaszép hátlapot,heatsetet és egy tokot.Megpuszilgattam érte és megköszöntem.

Ragyogó mosollyal az arcomon ballagtam ki az üzletből.

-Nah tetszik?-sandított rám Anne.

-Igen,már most imádom.De azért majd csak akkor veszem ki a dobozból ha a hazaértünk.Félek hogy már most tönkre tenném.-nevettünk fel mindketten.

Végig jártunk egy csomó boltot és nagyon jól éreztük magunkat.

Úgy éreztem végre Anne is eltudott teljesen lazulni és azt csinálta amit a legjobban szeret.Én pedig nem bántam hogy tetőtől talpig,több rétegbe felruház.

Rengeteg mindent vettünk.

Már kifelé akartunk menni az épületből,amikor még mind a ketten egyszerre láttunk megy egy fülbevalót a kirakatban,ami tökéletesen illett az egyik blúzhoz amit ma vettünk.

Ugyanis vettem egy olyan pólót,ami szürke és egy hatalmas bagoly van a közepén.Ez a fülbevaló pedig pontosan ugyanúgy nézett ki.Sőt ahogy megláttuk volt még nyaklánc is és egy gyűrű is.

Egymásra néztünk és egyszerre mondtuk ki hogy:

-Megvéve!-kacagtunk fel.Ezt már párszor eljátszottuk a nap folyamán.

Kinyílt előttem egy ajtó és semmire sem figyelve rontottam a fülbevalóhoz.Lekaptam a nyaklánccal és gyűrűvel együtt és megvettem.A kis szatyromat lóbálva haladtam Anne nénikém felé amikor nem figyelve összeütköztünk valakivel.Egyenesen a karjaiba estem.Féltem kinyitni a szemem annyira megijedtem.De belül nevetni akartam a szerencsétlenségemen.Megint.

Ami először feltűnt az az illata volt.

A szemeim kipattantak amikor felismertem.

Hát ez nem igaz hogy mi mindig összefutunk.Mintha..mintha az égiek is azt akarnák hogy mi találkozzunk és sohase váljunk el egymástól.

Hitetlenkedve csóváltuk meg mindketten a fejünket és gondtalanul boldogan felnevettünk.

-Már megint te?-mosolyogta.

Szép estét!

Hát ennyi lenne mára.

Egész végig mosolyogtam amíg írtam a részt,így remélem nektek is tetszeni fog.

A következő nem tudom mikor várható.De még a napokban jelentkezni fogok róla.

Nagyon szeretném megköszönni a 4850!oldalmegjelenítést,a 9!rendszeres olvasót,a kommenteket,a díjakat és a támogatásotokat.

Hihetetlenek vagytok.

Nem képzeltem,csak reménykedni mertem amikor neki kezdtem hogy tetszeni fog.

És így nyugtatás kép a végére.Még semmi sem kezdődött el.

Semmi nem az aminek látszik.

Még bármi megtörténhet.

Ezt garantálom.

Így kívánok most kellemes és szép álmokat.

Jó éjt!

:DD

Sorry..