I want you babe: 6.rész

Nézelődtem az emberek és párok között,amikor az ajtó felé tévedt a tekintetem,közben a kávémat szürcsöltem,az ajtó kinyílt és egy nem várt személy lépett be rajta.Majdnem kiköptem a kávémat.Mert nem volt egyedül.Vele volt egy csaj.Magamban gúnyosan felhúztam a számat és elröhögtem magam.Kit áltassak?Engem is csak az ágyába akart vinni.Szédített a szövegével,ami eddig talán mindenkit becsábított az ágyába,de nekem még időm és alkalmam sem volt rá.Nem mintha bedőltem volna neki.Meglepő és nagyon jó érzés volt hogy ennyire tetszett neki a hangom,de ennél én több vagyok és ő nem ismer.Talán elhittem egy pillanatra,vagy pár percre..nah jó ma reggelig hogy mi közelebb kerülhetünk egymáshoz,hogy nyithatunk egymás felé,de ez most megszűnt bennem.
Kicsit lentebb csúsztam a székemen hogy még véletlenül se vegyenek észre.A csaj tökéletesen nézett ki.Vékony lába,dereka volt és nagyon jó stílusa.Egy fehér feszülős nadrág volt rajta egy narancs sárga ujjatlan blúzzal.Napszemüvegét feltolta a feje tetejére,úgy nézte az étlapot amikor elfoglalták a helyüket egy tőlem messzebb lévő kétszemélyes asztalnál.Kecsesen kihúzta magát és keresztbe tette a lábát.Nem láttam milyen színű a szeme,de ami számomra meglepő volt hogy sötétbarna hosszú haja volt,amin látszott hogy sokat ápolja.Kedvem lett volna odamenni hozzá és megkérdezni hogy mitől csillog ilyen frissen és élettelin.Félre ne értsetek.Szeretem és imádom a hajam,mert hosszú és szép,de az övé vonzotta a tekinteteket.A csaj észrevehette hogy bámulom mert idenézett,de el is kapta a fejét.Visszanézett Harry-re és az asztalon áthajolva lesmárolta.
Nekem ennyi elég volt.Gyorsan felhajtottam a maradék kávém,a kaját felkaptam,összeszedtem a cuccaimat és felálltam.Aha.Meg ahogy én elterveztem.Minden ami a kezemben volt le esett a földre és hangos csattanással adták mindenki tudatára hogy földet értek.Mindenki ledermedt és rám nézett."Csak ezt ne.Olyan ügyetlen vagy Dasie."Vörösre pirultam és hajolni készültem a holmimért,de akkor összekoccant a fejem egy másikkal.Nyögve estem hanyatt és ültem seggre a fájdalomtól.
Mikor felnéztem,egy ismerős szempárral találtam szembe magam.
-Jól vagy?-adta vissza a kezeimbe a cuccaimat,de ő is dörzsölte a fejét.-Amúgy mit keresel itt?-kérdezte miután nem válaszoltam.
-Ez egy kávézó Harry,egy csomó ember van itt és ez volt a legközelebb.-válaszoltam és felálltam.Leporoltam a nadrágomat és elpakoltam a táskámba.Ránéztem és csak elröhögtem magam amikor a csaj is odatipegett és megfogta a kezét.Azt hiszem nem ez lesz a kedvenc reggelem.
-Szia!Dasie vagyok!Örülök hogy megismerhetlek!-mondtam barátságosan.Saját magamon is meglepődtem,de hát minek haragudjak rá?Nagyon kedvesnek tűnik.
-Szia!Én Hope vagyok.-nyújtotta felém a kezét,amit készségesen el is fogadtam és megráztam.Végig nézett rajtam és egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.
-Nekem is van egy ilyen táskám,nadrágom is és én is így szoktam hordani.-csillant fel a szeme és meglepően az enyém is.Itt Harry-t figyelembe se vettük és leültünk egy asztalhoz,végig csacsogva az egész délelőttöt.Fogalmunk sem volt hogy Harry hova tűnt,de mikor ránézett a telefonjára megkaptuk a kérdésünkre a választ.Volt 2 nem fogadott hívása tőle,egy hangpostája és egy üzenete érkezett,amiben leírta hogy nem tudott minket tovább hallgatni és nem figyeltünk rá amikor szólt hozzánk hogy elmegy,majd hozzá tette hogy Hope majd hívja fel.Így is tett.Míg csacsogott Harryvel én csak magamban gondolkoztam hogy mit keresek én itt egy csajjal,aki tök jó fej és megértjük egymást és úgy látszik megtaláltuk a közös hangot is,de ő mégis csak Harry barátnője,ami bennem sebet ejtett egy kicsit.
Letette és rám nézett.Gyorsan elköszönt,telószámot cseréltünk és megbeszéltük hogy még találkozunk és elmegyünk vásárolni.Majd gyorsan elrohant.
Ránéztem a telómra én is és láttam hogy 24 nem fogadott hívásom van.15 Anne-től,6 Em-től,1 anyától,1 apától és egy Harrytől.Honnan van meg a számom neki?És mégis mi a jó fészkes fenét keresett engem,amikor van egy csodás barátnője,akit majdnem megcsalt velem tegnap előtt?Ebbe belesajdult a szívem is,de kezdtem örülni hogy nem történt köztünk semmi.Felsóhajtottam és megcsörgettem Anne-t,aki aggódó hanggal felvette a telefont.
-Dasie!Hazajöttem ebédet hozni neked és még nem voltál itthon.Hívtalak egy csomószor de nem vetted fel.Mégis hol vagy?Olyan nagy ez a város és olyan könnyen eltévedhetsz.Annyira aggódtam érted.-hadarta el megkönnyebülten.

-Anne néni,nem kell aggódnod,csak reggel egy kávéra voltam szomjas és eljöttem egy közeli Starbucksba,ahol találkoztam egy nagyon aranyos lánnyal és elbeszélgettük az időt.A telóm le volt halkítva.Nem halottam hogy hívsz.Ne haragudj,máskor nem tűnök el.-nevettem,de sajnálkoztam a telefonba.
-Jól van édesem.A hűtőben hagytam az ebédedet,de nekem már vissza kellett jönnöm.Este találkozunk és vigyázz magadra drágám.-és itt letette.Meglepődve tettem el a telefont és elgondolkodtam hogy mostanában mindenki csak úgy rámcsapja a telefont.Nah mind1.

Sétálgattam még egy kicsit,és vettem egy újságot,amiben londoni állások szerepeltek.

Hazamentem,lerúgtam a cipőm és a konyhába indultam hogy egyek valamit,mert már nagyon éhes voltam.Betettem a mikróba a lasagne-t,közben felszaladtam egy színes szövegkijelölőért az újsághoz.

Leültem az asztalhoz és miközben falatoztam átfutottam a hirdetéseket.Megakadt a szemem egyen és a villa is kiesett a kezemből.Ezt nem hiszem el.Végre az álmom válhat valóra?

A Vogue hírdetett gyakornoki állást az újság stylest és sztár rovatához.Pont nekem való és imádnám.

Nem is néztem tovább,elkezdtem tárcsázni a számot,amit egy feszült,de kedves hang fel is vett.

-Igen?Itt a Vogue főszerkesztő asszisztense,Amanda Wood.-darálta le a betanult szövegét.

-Jó napot!Én Dasie Magine vagyok és érdekelne,hogy szabad-e még a gyakornoki állás?

-Mivel sokan jelentkeztek,ezért válogatást fogunk tartani.Az önéletrajzukat holnap délelőtt 10-ig kell beküldenie,de előtte el kell beszélgetnie a főnökkel.Most van fél egy,olyan két órára ide tudna jönni?-bennem meg a gondolatok is megfagytak,de gyorsan kapcsoltam és válaszoltam örömmel.

-Igen.Ott leszek.Mindent köszönök.Viszont hallásra!-és meg sem várva hogy mit válaszol,lecsaptam.Tudom,nem voltam valami illedelmes,de nagyon boldog voltam.

Felszaladtam,gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem.Felvettem egy fekete térd felett érő szoknyát,hogy még se nézett ki könnyű nőcskének,egy bézs inget és egy fekete blézert.Kifésültem a hajam és lementem megenni az otthagyott kajámat.

Felvettem egy fekete magassarkút és szaladtam is a megadott címre.Nekem nem kellett busz vagy kocsi,hamarabb ott voltam gyalog.Szerettem rohanni.

Megálltam egy nagy üveg épület előtt,ami már akkor lenyűgözött,megláttam a logót és bementem a forgó ajtón.A recepción mondták hogy menjek a 28.-ra és jelentkezzek be.

Beszálltam a liftbe,ahol mindig egy kicsit fusztráltan éreztem magam,mert az érzéseim megsokszorozódtak bennem és a szívem hevesebben vert.Megkönnyebülten szálltam ki,regisztráltam és vártam.

Nyílt az ajtó és kilépett rajta egy idős,de kitűnő izlésű és megjelenésű nő.Kimondta a nevemet és mondta hogy kövessem.Én pedig boldogan mentem utána.A falak tele voltak rakva az összes címlappal,amit valaha kiadtak és én csodálattal sétáltam a nő után.Bevezetett egy szobába,gondolom az irodájába és leültetett egy kényelmes bőrfotelba.Körülnéztem.Letisztult de elegáns,egyedi stílusa volt,vagyis így tudtam jellemezni a szobát.Odáig voltam és mély levegőket kellett vennem hogy ne kezdjek el ugrálni mint egy óvodás örömömben.Közben leült az asztalához és feltette a szemüvegét.Egy lapot tartott a kezében,gondolom a regisztrációnál felvett adataim szerepeltek rajta,mivel még önélet rajzot nem adtam,de a táskámban lapult.

Nagyon érdekes kérdéseket tett fel és én készségesen válaszoltam rájuk.Kíváncsi volt arra hogy miért jöttem Londonba,miért szeretnék a cégnél dolgozni,mennyire vagyok társasági ember és mennyire érdekel a divat és a sztárok.Én csak mondtam és mondtam,magyarázva a gondolataimat és a szín tiszta igazat.De mindvégig mosolyogtam,mert elakartam érni hogy ez a nő elmosolyodjon és elégedetten pillantson rám.

De ezt nem sikerült kicsikarnom tőle egyszer sem.Mikor kibeszéltem magam,megköszörülte a torkát és megszólalt:

-Köszönöm hogy ilyen bátor és céltudatos lánnyal is lehet találkozni.Örülök hogy jelentkezett az állásra,és úgy is jött el hogy ez egy munkahely és nem egy éjszakai bár.Amikor feladtam a hirdetést pontosan olyan lányra gondoltam mint ön.Magával együtt lehetne dolgozni,nagyon kedvesnek és önzetlennek látom önt,ami nagyon szükséges lesz a munkájában.Úgy döntöttem nem tartok több interjút,felveszem magát.Mikor tudna kezdeni?-nézett rám szemüvege mögül.Bennem pedig a levegő is megakadt.Ugye ez nem csak egy álom és nem csak egy átverés,mert akkor még egy álmom valóra válik.Kevesebb mint 3 nap alatt.