5.rész

-Ki vagy te és hol voltál eddig?-szólalt meg.Nekem pedig az állam a padlót verdeste.Hisz ő az aki,és álmomban nem képzeltem volna hogy ilyet kérdez tőlem.Mélyen bennem valami felébredt,mintha eddig aludt volna és kíváncsian kezdte figyelni az előttem alig pár centire álló srácot,akit......

Akit csak újság cikkekben,tv-ben és legtöbbször a youtoub-on néztem meg.Harry Styles.

Nem hittem a fülemnek és a szememnek sem.De a pillanatot sem tudtam felfogni.

Sokáig csak meredtünk egymás szemébe és próbáltuk megfejteni a másik gondolatait.A szeméből nem tudtam kiolvasni semmi árulkodót.Talán zavarodott volt és meglepett,de erre nem fogadtam volna.Áttudtam érezni ami benne lezajlott.És mosolygott,de olyan mosollyal amitől a térd megremeg,a hasad összeszorul és a világ nem létezik körülöttetek.Ujjai az arcomat tartották fogva,hüvelykujja lágyan cirógatott.Már-már elvesztünk egymásban.A pillanatban.

De ennek mint a filmekben szokás,hamar vége szakadt,mert az ajtó kicsapódott és 4 srác lépett be rajta.Mi gyorsan szétrebbentünk és kipukkant a mi kis világunk mint egy rózsaszín buborék.Rájuk néztem és fülig pirultam.Szerintem a homár is megirigyelte volna a színemet.Mind a négyen úgy vigyorogtak mint a vadalma,kiegészülve Harry-vel.Nagyon jól néztek ki.Talán jobban is mind képeken,ha ilyen lehetséges.A szende vigyor kaján mosollyá változott rajtuk,amikor végig néztek rajtam és Harryn.Harry csak mosolygott és nem úgy nézett ki mintha bárki letörölhetné a vigyort a helyéről.

Mikor összeszedtem minden bátorságomat és lelkileg felkészültem belenéztem a szemükbe.

Rögtön mosoly kúszott az arcomra.Megnyugtatást és vidámságot láttam bennük.Ezzel ellazítva engem is.

Már volt hozzá merszem hogy megszólaljak,de megelőztek.

-Szia!Te ki vagy?És mit keresel itt Harry-vel?-lépett közelebb hozzám Louis és nagyon vicces volt amikor próbált féltékenyen rám nézni.Óh ő és a kicsi Hazzája..Haha..

-Öhmm...Dasie vagyok.-mondtam még mindig rák vörösen.

-Én Louis Tomlinson,ők pedig Liam Payn,Nial Horan,Zayn Malik és Harry Styles,de őt gondolom már ismered valahonnan.-magyarázott egy galambbal a kezében.Ja igen Kevin.Szegény jószág.

-Tudom kik vagytok!Imádlak titeket!-fakadtam ki.Majd kitágult a pupillám amikor rájöttem mi is csúszott ki a számon.Ők egy percig meredtek rám,majd összegörnyedtek és elterülve a földön nevettek.

Én nem tudtam megszólalni.Féltem hogy megint valami hülyeség csúszik ki a számon amiért megint kellemetlenül érezném magam.Dehát egye fene egyszer élünk nem.

-Tegnap este amikor megérkeztem,a reptérről hazafele tartva megláttam 5 srácot az utcán,kipattantam a kocsiból és elkezdtem utánuk ordibálni és szaladni.Azt hittem Ti vagytok,de nem.Totális égés volt.-húztam el a szám és nem tudtam rájönni hogy ezt most mégis miért árultam el nekik.Ha lehet még jobban elkezdtek nevetni de már egymás nyakában.

Percekig tartó nevetésüket egy csipogó szakította félbe,ami Liam nadrág zsebében volt.Felállt letörölte a nevetéstől kifojt könnyeit majd megnézte mi az.

-Fiúk mennünk kell!Még megcsinálják a hajunk meg ilyenek.Máris késésben vagyunk.-felszedte a fiúkat a földről majd elindult az ajtóhoz.Mielőtt kimentek volna mindannyian megszorongattak és megígérték hogy nem soká találkozunk.Én csak mosolyogva bólintottam és kitessékeltem őket hogy miattam el ne késsenek.

Miután leléptek lehuppantam a kanapéra és a kis kivetítőt kezdtem el figyelni,ami az adást mutatta éppen.

Az énekesek nagyon ügyesek voltak és már most összefacsarodott a szívem ha arra gondoltam valakinek búcsúznia kell.

Láttam a lányokat is táncolni.Elképesztően jól csinálták.Nekem is kedvem lett volna beállni közéjük és kitombolni magamból a sok új dolgot és meglepettséget.Én gyorsan felvettem a cipőmet és elindultam a színpad mögé hogy jobban lássam és halljam majd őket.

És elérkezett a pillanat amikor bejelentették hogy a One Direction a vendég.Nagy sikoltás volt.Majd felléptek a színpadra.

Szurkoltam nekik,habár tudtam hogy csak magukat fogják adni a színpadon és nem fogják elrontani.

Mikor befejezték lejöttek és egy biztonsági őr jött is értük a menedzserükkel egyetemben és elvitte őket.

Azt hiszem valami másik koncertet kiabált a fiúknak,akik meglepetten néztek,de csak megvonták a vállukat és bocsánatkérően néztek rám.Én csak biztatóan mosolyogtam és elmentek.Lehet hogy a fiúk elfelejtették hogy ezután még koncertjük van?.Nem lenne újdonság,bár egy koncertet elfelejteni elég necces.Na mindegy.

Felsóhajtottam és elindultam megkeresni Em-et.Közben találkoztam a lányokkal és ők is tartottak velem.

-Dasie nincs kedved eljönni velünk ma este valahova?Megünnepelni hogy senki nem esett el és betartott minden lépést és távolságot.-kérdezte Danielle.

-Dehogynem.Nekem is jól fog esni hogy végre kitombolhatom magam.-mosolyogtam rá.

Megtaláltuk Em-et is.Összeszedtük a lányokat és elindultunk.Nem hívtunk se kocsit,se taxit,Gyalog indultunk el felfedezni az éjszakát.Nem volt kedvünk menni az After Partyra,így Danielle javaslatára egy club felé vettük az irányt.

Mikor oda értünk,csak annyit tudtam mondani hogy "hű".

Hatalmas épület volt és a falain színes fények váltakoztak a k hallattszódó dübörgő zene ritmusára.

Gondoltam hogy itt biztos kitudom tombolni magam.

Betipegtünk,nem egy pasi szemét magunkra vonzva.Odamentünk a bárpulthoz és kikértük az első kör piát.Amit egy következő és egy következő követett.Rengetegen voltak és nagyon meleg volt.Az egész éjszakát végig táncoltuk.A sarkam már fájt a magas saroktól és eléggé a fellegekben éreztem magam a sok piától.

Hajnalban,amikor már kezdett világosodni és a tulaj is mondta hogy lassan menni kéne mert záróra elindultam megkeresni a csajokat,mert  már eltűntek valahol és régen láttam őket.

Vagy 1 óráig kerestem,de nem találtam egyiküket sem,így hazafelé vettem az irányt.

Fogalmam sincs hogyan jutottam haza és egyáltalán honnan tudtam hogy merre van a keresett ház,de csak arra eszméltem hogy kinyitom a bejárati ajtót,lerúgom a cipőm és lassan,felvonszolom fáradt és kikészült végtagjaimat a lépcsőn.Kinyitottam az ajtómat és beléptem. A fürdő felé vettem az irányt.A hazafelé úton kicsit magamhoz tértem a friss levegőtől,így nem éreztem magam már annyira beállva.Annyira.De ennek reggel ha felkelek biztos érezni fogom a következményét.

Kibújtam a ruháimból,a szennyesbe dobtam és beálltam a zuhany alá.Lassan és fáradtan fürödtem meg és sokáig álltam a meleg zuhany alatt.

Felvettem a pizsim,ami egy rövid melegítő naciból és egy fehér pólóból állt,majd befeküdtem az ágyba és elnyomott az álom.

Másnap,vagyis aznap később Anne kopogtatott be a szobámba, kezében tartva egy vízzel teli poharat és pár szem Advilt.Hálásan és kómásan néztem rá,majd felültem,de rögtön vissza is dőltem,mert villámként hasított a fejembe a fejfájás.Bevettem és gyorsan megittam a vizet,ami hűvösen folyt végig a torkomon.Nagyon jól esett.

-Köszönöm Anne!-motyogtam,majd visszafeküdtem az ágyba.Csak mosolygott,kinyitotta az ajtót és kiment.

Ránéztem az órára,ami délután 16:00 órát mutatott,így nem éreztem értelmét annak hogy ma felkeljek,így beraktam valami filmet és elkezdtem nézni,amikor eszembe jutott hogy nem tudok semmit a lányokról tegnap este óta és ez kicsit megijesztett.Kiugrottam az ágyból,feltéptem az ajtóm és lefutottam a lépcsőn.Anne a nappaliban ült a kanapén és valami dokumentum filmet nézett a bolygónk változásáról és hatásairól.Felnézett és kikapcsolta a tv-t.

-Nem tudsz Em-ékről valamit?Mert tegnap este eltűntek és nem találtam őket már a clubban sem.

-Em fent alszik és gondolom a többi lány is otthon próbálja kipihenni a tegnap este fáradalmait.Ha ugyanannyit ittak mint amennyit te,akkor ehhez idő kell és nem lepődnék meg azon ha nem tértek volna még magukhoz.Nyugodj meg!-

-Huhh hál1istennek!-fújtam ki a levegőt.Megköszöntem és felmentem.Elindítottam újra a filmet és egy idő után elaludtam.

A vasárnapomnak tehát nagyon sok értelme nem volt.De ez melyik fiatalnál nincs így?Főleg Londonban?Egyiknél sem.

Másnap mikor felkeltem,megkívántam egy Starbucks kávét,ami hiányzott New Yorkból,így eldöntöttem hogy elindulok és megreggelizek egy kávézóban,ha persze a közelben találok egy Starbucksot.

Elmentem letusolni,magamra vettem egy barna rövidnadrágot,virágos felsőt,a nyakláncom,beledobáltam a cuccomat a táskámba és lementem.A ház csendes és üres volt.A konyhában találtam két cetlit,amiket Em és Anne írt.Anne dolgozni ment,majd jön este,Em-nek pedig bekellett ugrania a stábba,mert megbeszélés volt.Írta hogy majd hív."Hát jó"-gondoltam.

Felkaptam a cipőmet és elindultam.Eszembe jutott hogy a telefonomban kellene lennie GPS alkalmazásnak,így gyorsan bepötyögtem a keresőbe és el is vezetett egy

közeli kávézóba.Mikor beléptem megcsapott a jellegzetes kávék  és sütik illata.Magamba szívtam és elraktároztam ezt a csodás illatot és a pulthoz léptem.Kértem egy vaníliás kávét és egy csokis croissant,majd leültem egy asztalhoz,ahol próbáltam kitalálni mit is kezdjek most magammal.Nézelődtem az emberek és párok között,amikor az ajtó felé tévedt a tekintetem,közben a kávémat szürcsöltem,az ajtó kinyílt és egy nem várt személy lépett be rajta.Majdnem kiköptem a kávémat.Mert nem volt egyedül.Vele volt egy....

Szép estét nektek!

Először is sajnálom hogy ilyen későn hozom az újat,de mentségemre szóljon hogy nem halasztottam el holnapra és hogy öcsémmel xboxoztam.Kicsit voltunk betegek nah mind1.

Mint mindig most is köszönöm a tetszikeket,a cseréket,a több mint 1200 oldal megjelenítést*.* és mindazoknak akik elolvasták az eddigi részeket.

Remélem ez a rész is tetszeni fog és várjátok majd a következőt.

A kövit kedden este teszem fel..

Még egyszer köszönöm nektek!