4.rész

Read All About It

Gyorsan utolértem őket és megálltam.Már majdnem sikoltottam hogy "Te jóságos atya úristen itt van  előttem a One Direction" amikor jobban szemügyre vettem őket.Közelebb mentem és a sötétben tetőtől talpig végig méregettem mindannyiukat.Rá kellett döbbennem hogy nem ők állnak velem szemben.Csak nagyon de nagyon hasonlítanak rájuk és 5-en vannak.Kissé belepirultam a bénázásomba és ezzel örökre emlékezetessé tettem az első londoni napomat.Oly mindegy.Ez vagyok én.Már meg sem lepődöm.
-Szia!Segíthetünk valamiben?-kérdezte a szőke srác kedvesen.
-Öhmm..bocsih..csak összetévesztettelek titeket valakikkel!-dadogtam fülig pirulva.
-Azt hitted hogy mi vagyunk a 1D?-szólalt meg a fekete hajú,amire én csak bólogatni tudtam,mert hang már nem jött ki a torkomon.Nagyon szégyelltem magam.
-Mi a baj Dasie?-ért utol a legdrágább uncsi tesóm.Intett a srácoknak,felém fordult és rám emelte aggódó tekintetét.
-Nem,semmi.Csak azt hittem másokat látok.-néztem rá.
-Jajj Das!Nőjj már fel.Csak nem gondolod hogy a 1D itt flangálna London egyik legforgalmasabb utcáján az éjszaka kellős közepén testőr nélkül??-vonta fel az egyik szemöldökét fáradt szemekkel.
-Jól van na!Tudod hogy...inkább hadjuk.Menjünk!-fordítottam hátat neki és a srácoknak,majd elindultam a kocsi felé.Aztán eszembe jutott hogy olyan illetlen voltam hogy el sem köszöntem,így visszaindultam.Ők még ott álltak és Emmel beszélgettek valamiről.
-Sziasztok!Tényleg még egyszer nagyon sajnálom hogy fárasztottalak titeket.Remélem nincs harag.Jó éjt!
-Ne hülyülj már!-röhögött ki az egyik.A többiek ránéztek és belőlük is kiszakadt a nevetés.
Emhez fordultam,de ő is szakadt és már én sem bírtam.
Könnyesre röhögtük magunkat,számot cseréltünk és elindultunk haza.
A kocsiban még párszor kiröhögtünk engem,majd kezdtünk elcsendesedni. Em figyelte az utat én meg csak bámultam ki az ablakon,remélve hogy nem látok meg hasonló szupersztárokat.
Befordultunk egy sövénnyel tarkított utcába.Azt sem tudtam hova nézzek.Egytől egyig minden olyan szép és rendezett volt.Olyan kifinomult volt,olyan gazdag,de mégis szolid.Gyönyörű volt.Mindig is ilyennek képzeltem el álmaim otthonát.Nagyobb bézs színű falak,fekete rácsos kerítés,karbantartott kert,udvari világítás és pár kutya.És ez megvolt mindegyikben.Minden háznak megvolt a maga stílusa.Megmutatta a benne lakók személyiségét.Kísérteties volt,de már most imádtam.
Bekanyarodtunk egy kívülről sárga ház felhajtójára,ami nem is volt nagy nem is volt kicsi.Pont jó volt.Az ablakokat falécekkel vették körbe.és volt olyan fala a háznak ami csak üveg volt,de nem lehetett belátni.A mellettem ülő barna csoda leállította a motort,kiszálltunk,magunkhoz vettük a bőröndjeimet és bezártuk a kocsit.Elindultunk az ajtóhoz,majd Em kopogás nélkül benyitott.Felkapcsolta az előszobában a villanyt,levettük a cipőnket,amit berakott a szekrénybe,mert nem szeretik a rendetlenséget és bementünk a nappaliba.Anne, nagynéném már aludt és nem szerettem volna felébreszteni.
Felmentünk az emeletre,Em megmutatta a szobámat,bevittem a bőröndöket és eldőltem az ágyon.Az álom ólom súlyként nehezedett rám és rögtön el is aludtam,de közben elmosolyogtam azon,hogy hogy tettem ezt az estét emlékezetessé.Az első estémet Londonban.Így aludtam el.


Reggel a napsütésre ébredtem.A lágy sugarak cirógatták az arcomat,ezzel jókedvre derítve.Bár nem kellett sok boldogságot belém önteni hisz már az csodálatos volt hogy itt vagyok.Felültem és eszembe jutott hogy este körül se néztem az új szobámban.A falak vörösek voltak,amit fehér plafonnal egyensúlyoztak hogy ne legyen túl vadító ez a szín.Az ágyam fehér volt és jó nagy.Vagy 3 ember elférhetett volna benne.Az ágy fölött volt egy polc,amin képek voltak.Rólam,rólunk.Anyuékkal és Emékkel.A sarokban volt egy kisebb íróasztalom,rajta egy notebook,és egy pihe puha fehér szék előtte.Az ággyal szemben volt egy beépített szekrény,ami szintén fehér volt és nagyon illett a szoba hangulatához.És hozzám.
A szívemet melengette hogy Anne ennyire ismer engem ennyi idő után is és eltudja találni hogy mi tetszik a legjobban.A szobából nyílt egy erkély ajtó,amin kiléptem és megcsapott a friss reggeli levegő és legnagyobb megdöbbenésemre a csend.Nem volt forgalom.Nem volt szmog.Nem volt kiabálás,zajongás.Maga a meghitt csend.Magamra kaptam egy kardigánt is hogy meg ne fázzak.És hagytam hogy bőrömbe ivódjon ez a nyugalom.
Mikor kezdtem kicsit fázni,bementem a fürdőbe és fogat mostam.Lementem a konyhába ahol Anne-t találtam.
-Szia Anne néni!-öleltem meg szorosan.Rögtön feltűnt rajta a változás.Hihetetlen vékony volt és szinte szürke az arca,ami régen mindig ragyogott.Az engem ölelő karjai is mint egy csontvázé.Elszomorított és nyugtalanná tett hogy így kell látnom.Most értettem meg igazán hogy miért is kellett nekem eljönnöm.
-Szia csillagom!Annyira örülök hogy eljöttél.Csináltam neked juharszirupos palacsintát olyan igazi amerikai módra.-mosolygott,de a szeme sötét maradt.Nem ért el hozzá a vidámság.
-Óh,köszönöm de igazán nem kellett volna fáradni.-ültem le az asztalhoz.
-Ez semmiség.Nagyon örülök hogy itt vagy!És mit szeretnél ma csinálni?.-tolta elém az első adag palacsintát,amit egy hálás mosollyal megköszöntem és falatozni kezdtem.
-Hmm-nyeltem le a falatot.-Megszeretném nézni a várost és téged is magammal szeretnélek vinni hogy megmutasd a legjobb boltokat.Kitűnő ízlésed van és szükségem is van rá-néztem rá boci szemekkel.
-Igen anya el kell vinned és valami csodálatos ruhát kell vennetek ugyanis ma fellépésem van az x faktorban és te elkísérsz.-jelentette ki én meg kiköptem egy falat palacsintát az asztalra.
Gyors bocsánatkérő szavakkal kidobtam és letöröltem az asztalt.
-MI???-fordultam oda hozzá.És ezt mikor akartad bejelenteni?
-Most mondom.-rántotta meg a vállát és ő is leült reggelizni.Valahogy sikerült egy palacsintát Anne-be is beletömnünk,majd felmentünk elkészülni hogy utána megtámadhassuk a várost.
Felkaptam magamra egy fekete leggingst,egy piros pólót és egy barna kardigánt.Beledobáltam az oldaltáskámba a legszükségesebb dolgokat,mint a telefon,zsebkendő,iratok,szájfény.Lementem,felkaptam a piros Vans cipőm és elindultunk.
A nap csodásan telt és ennél boldogabb még sohasem voltam.Bejártunk mindent és áldottam ez eget amikor tornacsukát húztam,pedig elgondolkodtam előtte hogy topánkába megyek.

A Madame Tussauds-al kezdtünk,ahol megtámadtam a frissen elkészült One Direction bábukat,majd jöhetett a Tower,London Bridge,A Trafalger Square,megálltunk a Buckingham Palace-nél is pár képet készíteni.Csak róttuk és róttuk London utcáit,néha beszálltunk egy taxiba ha messzebbre tűztük ki a célpontunkat.
Délben beültünk egy kisebb kávézóban ahol megittunk egy-egy shaket és megettünk pár muffint.
Majd tovább mentünk.Nagyon kíváncsi voltam az Oxford egyetem városrészre is,ami egyszerűen elvarázsolt.
Minden iszonyúan tetszett és nem tudtam elhinni hogy valóra vált az egyik álmom és itt vagyunk.Délután még elmentünk Anne javaslatára pár boltba ahol megvettük mindkettőnknek a ruhát.Sokat vaciláltam,majd egy kék félpántos,combközépig érő ruhát választottam.Egyszerű volt,de nagyon tetszett.Pár kiegészítő és egyedi.Imádtam.Kezdett sötétedni,így elindultunk haza,de megígértettem Anne-el hogy holnap este felülünk a London Eye-ra,mert sötétben szebb és most már úgy sem lenne időnk rá.
Kiszálltunk a taxiból és úgy éreztem magam mint akin átment egy úthenger.Semmi kedvem nem volt menni,de nem akartam Em-et megbántani így lerugtam a cipőmet és felszaladtam az emeletre.Lehámoztam magamról a ruhákat és beálltam a zuhany alá.Kezembe vettem a kedvenc narancsos tusfürdőmet és fájó végtagjaimra dörzsöltem.Megmostam a hajam,majd kiszálltam a zuhanyzóból és magam köré tekertem egy törülközőt és elkezdtem szárítani a hajam.Mikor ezzel végeztem feltettem egy egyszerű sminket.Nem voltam olyan,aki több réteg vakolatot rak magára.Elég volt egy kis szempillaspirál,szájfény és barna szemhéjpúder.Nem szerettem a színeseket.Belebújtam a kikészített fehérneműmbe és a ruhámba.Felraktam hozzá a kedvenc nyakláncomat és fülbevalómat.Beleléptem fekete platformos cipőmbe amikor kopogtattak.
-Kész vagy?-kiabált az ajtó túloldalán az én drágalátos Em-em.Még gyorsan belenéztem a tükörbe és boldog szívvel nyugtáztam hogy elfogadhatóan nézek ki.
-Igen-léptem ki az ajtón.Egymásra meredtünk és végig néztünk a másikon.Em zöld ruhát viselt,amit kis gyöngyök díszítettek a mell alatt.Nagyon jól állt neki.Felnéztem és felnevettünk.
-Csodásan nézel ki Das!Senki nem fogja levenni a szemét rólad.-nevetett és vele gyütt én is.Pedig még nem ittunk semmit,akkor mi lesz később ha már most ilyen jó kedvünk volt.

Elköszöntünk és elindultunk.Megálltunk egy nagy csarnok mellett,ahol már rengetegen várakoztak hogy bemehessenek,de mi hátulról közelítettük meg.Em elém lépett,kitárta az ajtót és mondta hogy kövessen.Közben a kezembe nyomtak egy V.I.P.kártyát,amivel bemehettem a backstage-be és találkozhattam a fellépőkkel.Ő el is tűnt,mert kiderült hogy ő lett az idei szezon sminkese.Amit eddig nem említett.Nah mind1.Sajnos nem követtem az idei szériát a műsorban,de nagyon sokan szimpatikusak voltak.Egy lánnyal nagyon jól elbeszélgettem,kiderült hogy táncos.Mikor ezt megtudtam,csak meredtem rá és megkérdeztem hogy ismeri-e Danielle Peazert,amikor csak elmosolyodott és mögém mutogatott.
-Ki szólt?-jött oda  hozzánk Danielle..Nem hittem a szememnek.
-Dasie kérdezte hogy ismerlek-e.-mutatott rám a barátnője.
-Igen?És miért kerestél?-fordult oda hozzám kedvesen.
-Öhmm..csak...merő kíváncsiságból.Nem akartam elhinni hogy te is itt vagy.
-Hát..itt vagyok.-nevetett kínosan.-Dannielle Peazer.-mutatkozott be.
-Dasie Magine-intettem.
Ezután megkérdezte hogy honnan jöttem,mert fura az akcentusom és elkezdtünk beszélgetni Amerikáról,a táncról és úgy mindenről,amikor oda jött egy srác és elvonszolta őket mert kezdés volt.Gondoltam megyek keresek valami meghittem helyet,mert fel kellett dolgoznom hogy kivel találkoztam.Végig mentem pár folyosón,amikor találtam egy ajtót amire csak annyi volt írva hogy öltöző.Semmi név,semmi embléma.Semmi.Benyitottam és nem volt bent senki.Becsuktam magam mögött az ajtót és elfeküdtem a padlón.Nem tértem magamhoz még a kábulatból így elkezdtem énekelni a kedvenc dalomat Emily Sande-tól a Read All About It-et.Imádtam énekelni,de sohasem vágtam fel vele.Meghagytam a saját kis titkomnak és néha ha szükségem volt rá így engedtem ki a feszültséget.Olyankor nagyon megnyugtatott.Csak énekeltem.Engedtem hogy a hangom átjárja a testem és az egész teret.Beleadtam mindent.Kiakartam magamból adni azt az elviselhetetlen boldogságot ami hirtelen elárasztott,mert már nem bírtam el.Hirtelen törént úgy hogy fel sem tudtam rá készülni.
Épp befejeztem talán harmadjára is a dalt amikor valaki megköszörülte a torkát.Gyorsan felkaptam a fejem és rámeredtem.Nem tudtam mozdulni és nem hittem a szememnek.
-Öhmm..szia.-keltem fel elpirulva.
-Szia..a ruhád egy kicsit..szóval-köszörülte meg a torkát,én pedig gyorsan odakaptam a kezem és lentebb húztam.Erre ő elmosolyodott,azzal a szexi édes mindenkit elcsábító mosolyával,amit már úgy ismertem képekről,videókról,és rám emelte csábító tekintetét,amiben mindig ott rejlett a huncutsága.
Lesütöttem a szemem zavaromban és a földet kezdtem el pásztázni.
Közelebb lépett és felemelte az államat,majd mélyen a szemembe nézett.
-Ki vagy te és hol voltál eddig?-szólalt meg.Nekem pedig az állam a padlót verdeste.Hisz ő az aki,és álmomban nem képzeltem volna hogy ilyet kérdez tőlem.Mélyen bennem valami felébredt,mintha eddig aludt volna és kíváncsian kezdte figyelni az előttem alig pár centire álló srácot,akit......




Szép estét!
Ahogy ígértem itt van a rész.Remélem tetszeni fog,Sokat dolgoztam vele és végre sikerült egy rendes hosszúságút írnom.Mostantól felfognak kicsit pörögni az események és kibontakozik az eredeti ötletem.
Nagyon hálás vagyok és nagyon köszönöm a 2 feliratkozót,a 994 oldalmegjelenítést és azoknak is köszönöm akik írtak kommentet az előző részhez és támogattak segítettek.Köszönöm a cseréimet és köszönöm nektek.
A következőt péntek este hozom.
Ha tetszett a rész,akkor nyomj egy tetsziket,vagy ha több időd van írj kommentet.
További szép napokat és pénteken érkezem:)